Nemzetbiztonság a változó jogszabályi környezetben

A nemzetbiztonság történeti hátteréről és a jelenlegi jogszabályi környezetéről is szó volt azon a tudományos konferencián, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen rendeztek. Az eseményen előadást hallgathattak meg az érdeklődők a többi között a minősített adatok védelméről, az ügyészség információgyűjtő tevékenységéről és a nemzetbiztonság szervezetrendszeréről is.

Az állambiztonság, vagy ahogyan mostanában nevezzük, a nemzetbiztonság és a közbiztonság fogalma történelmileg lényegében azonos időpontban alakult ki, a 17. század környékén. „Egy olyan időszakban, a feudális abszolutizmus idején, amikor még egyáltalán nem beszélhetünk jogállamról. Ez a történelmi háttér mind a mai napig érezteti hatását a nemzetbiztonság működésében, amely idegenkedik a jogállami keretektől”- mondta előadásában Prof. Dr. Finszter Géza. Az NKE professor emeritusa szerint ugyanakkor a jog garanciái nemcsak a gyanúsítottat védik, hanem az eljáró hatóság tagjait is. A 19. századi jogállamokban a jog humanizálódik, megjelennek a büntető eljárásjog garanciái, aminek a célja, hogy a hatalmat ne lehessen önkényesen gyakorolni. Új értékrend alakul ki, melynek csúcsán az emberi méltóság áll. „Az egyes ember nem áldozható fel egy magasabb érték, érdek miatt”- hangsúlyozta Finszter Géza.

A huszadik századi diktatúrák esetében igazsághirdető államhatalomról beszélhetünk, ahol minden áldozatot „megér” a hatalom fenntartása. Finszter Géza elmondta, hogy a diktatúrákban a jog csak egy eszköz, amit arra használ a hatalom, amire csak akar. A második világháborút követően kialakuló kétpólusú világban a közbiztonság és az állambiztonság sok szempontból eltérő jellemzőkkel rendelkezik. Amíg a közbiztonság például politika semleges és részletes jogi szabályozás alapján működik, addig az állambiztonság politikailag elkötelezett és jogi felhatalmazás alapján végzi a tevékenységét. Elhangzott az is, hogy az állambiztonság esetében is fontos a szakmai hozzáértés, de itt a fegyelem, a lojalitás még inkább meghatározó szempont. A 90-es években, a rendszerváltást követő időszakra jellemző optimista felfogás szerint a többi között alkotmányos jogállamról, világnézeti pluralizmusról, szolidaritásról és toleranciáról, vélemény- és sajtószabadságról, valamint a titkosszolgálati eszközök törvényi szabályozásáról beszélhetünk. Finszter Géza azonban úgy látja, hogy mára ez az optimizmus kezd pesszimizmusba átfordulni, hiszen „a szabadsággal szemben a rend a nemes és az igazán védendő, szolidaritásról és toleranciáról pedig egyre kevésbé beszélhetünk”.

A nemzetbiztonsági alku lehetőségéről, annak feltételeiről beszélt előadásában Dr. Bárdos Szabolcs nb. dandártábornok. Az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársa szerint Magyarországon klasszikus értelemben vett vádalkuról nem beszélhetünk, hanem inkább egyezségről, büntetlenségi megállapodásról vagy nemzetbiztonsági alkuról. Utóbbinak is elég sok jogszabályi feltétele van, amit számos törvény szabályoz. Nemzetbiztonsági alku esetén a hatóság a gyanúsítottal csak információszolgáltatásban állapodhat meg, amely esetében az együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági érdek jelentősebb, mint az állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdek. Mindehhez ügyészi jóváhagyás is szükséges, valamint figyelni kell az időbeli korlátokra is. Nem köthető alku addig, amíg nincs gyanúsítás és akkor sem, ha már megtörtént a vádemelés. „De például olyan gyanúsítottal sem lehet megállapodni, aki szándékos emberölést követett el”- tette hozzá a dandártábornok.

A szakmai konferencián az érdeklődők betekintést nyerhettek a többi között az új nemzetbiztonsági kockázatok kezelésébe, az ügyészi titkos információgyűjtő tevékenységbe, és a nemzetbiztonsági szakszolgálatok működésébe.

 

Szöveg: Szöőr Ádám

Fotó: Halápi Katinka