Látogatás a „Híradó Múzeumban”
A Magyar Rendészettudományi Társaság Polgári Nemzetbiztonsági Tagozatának tagjai a közelmúltban látogatás tettek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Híradó Tanszékéhez tartozó „Híradó Múzeumban”, amely az egyetem Hungária körúti Campusán, a 41. épület 1. emeletén található. Az információ, annak megszerzése, illetve biztonságos továbbítása mind-mind súlyponti elemei a titkosszolgálatok tevékenységének, így ez a szakmai kirándulás remek lehetőség volt az ezzel kapcsolatos szakmai ismeretek bővítésére.
A technikai eszközöket Solti István alezredes úr, a gyűjtemény jelenlegi kezelője mutatta be. Személyében egy nagyon felkészült, a híradó szakterületen széleskörű elméleti tudással és több, mint harminc évnyi gyakorlattal rendelkező, a hivatásáért teljes mértékben elkötelezett katonát ismertünk meg. Ezt pályafutása is alátámasztja. 1969-ben végzett a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola Híradó Tanszékén. Tíz év csapatszolgálat után került a Híradó Csoportfőnökségre, ahol számos kiemelt projektben, így többek között a területi hírközpontok, majd az analóg távíróhálózat kiépítésében, később a Magyar Honvédség híradó rendszerei digitalizálásának elkezdésében is komoly szerepe volt.
A múzeumra rátérve megtudhattuk, hogy az tényszerűen nem is múzeum, hanem egy fegyvernemi gyűjtemény. Létrejötte a Magyar Híradó Csapatok fennállásának 100. évfordulójára rendezett 1974-es ünnepségekhez köthető. Azon alkalomból Vörös Béla százados, az akkori Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola Híradó Tanszékének oktatója vezetésével több projektet is megvalósítottak. Egyrészt összegyűjtötték a fellehető rádió készülékeket és az egyik tantermükben kiállítást szerveztek belőlük. Összeállítottak továbbá oktatási céllal egy tablósorozatot a Magyar Híradó Csapatokról a Császári és Királyi Hadsereggel kezdődően egészen 1974-ig bezárólag. Harmadrészt pedig elkészítették a Zalka Máté laktanya makettjét, amely az egyetlen ilyen alkotás, és amely jelenleg is a gyűjtemény része. Vörös Béla ezredes ezt követően 2011-ig gondozta a gyűjteményt, ami az év végén került át a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hungária körúti objektumába. Itt már Solti István alezredes rendezte össze azt 2012-ben a jelenlegi helyén, a 41. épületben.
Az 1974-es létrehozást követően, túlnyomó részt magányadományoknak köszönhetően tovább bővült a technikai eszközök köre. Jelenleg körülbelül 90 kiállítási darab található a gyűjteménynek helyt adó két helyiségben. A kiállított adó- és vevőkészülékek nagy részét a Magyar Honvédségben használták. Találhatók közöttük egyedi készülékek, de komplett rendszerek is, mint például az R-140 típusjelű berendezés, amely 10 darabból áll. Az eszközök túlnyomórészt szovjet gyártmányúak, de akadnak lengyel, amerikai, illetve magyar gyárból kikerült darabok is. A legrégebbi készülék több, mint 135 éves, 1888-ban gyártották, de még a 2. világháborúban is használatban volt. A legfiatalabb pedig az R-140-es 1kW-os rövidhullámú adó, amelyet Lengyelországban gyártottak szovjet licensz alapján, és amelyet a Magyar Honvédségben 1972-ben rendszeresítettek. Része a gyűjteménynek több, bizonyos szempontból érdekes darab is. Például az R-7-es típusjelű, magyar gyártmányú, lábbal hajtható generátor, ami a mai szobakerékpárokra hasonlít. Ezt az eszközt a budapesti Telefongyárban szerelték össze, a magyar Honvédség 1932-ben rendszeresítette és tömegesen használták a 2. világháborúban. Figyelmet érdemel, hogy a gyűjtemény része az a CB20/120 típusjelű berendezés is, amely az utolsó ilyen típusú telefonközpont volt Budapesten. A szakterület nemzetbiztonsági jelentősége kapcsán figyelemreméltó, hogy az USZ-9-es rádiókat, amelyeket 1945-től gyártották és az IL-28-as bombázóikba szerelték az oroszok, az amerikai BC-348N típusú készülék lincensze alapján készült.
A gyűjtemény megtekintése, köszönhetően Solti István alezredes úr szakértelmének sok új ismeretet adott. Annak felkeresését ajánljuk mindenkinek, aki a magyar katonai híradás története után érdeklődik.
Kép és szöveg: Mezei József
