Felforgató technológiák a nemzetbiztonságban
Konferenciabeszámoló
2026. május 26-án a Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központ adott otthont a „Felforgató technológiák a nemzetbiztonságban” című tudományos-szakmai konferenciának, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Katonai Nemzetbiztonsági Tanszéke és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) Kutatás-Fejlesztési és Innovációs Központja közösen szervezett. A rendezvény tematikai felépítése három, egymásra épülő szekciót foglalt magában: az első a globális biztonsági trendek magyarországi hatásait, a második a felforgató technológiák közvetlen nemzetbiztonsági alkalmazásait, a harmadik pedig e technológiák konkrét, szektorspecifikus vetületeit tárta fel.
A konferencia időszerűségét az a széles körben elfogadott felismerés adja, hogy az állami és katonai nemzetbiztonsági szervezetek működési környezete napjainkra alapvetően és visszafordíthatatlanul átalakult. A felforgató – diszruptív – technológiákat a tudományos irodalom olyan, újításokon alapuló technológiákként definiálja, amelyek átfogó, egy teljes iparág korábbi működését átformáló változásokat generálnak. A KNBSZ által koordinált, 2021-ben indított és 2023-ban kötetbe összefoglalt hároméves kutatási program* már ekkor felhívta a figyelmet arra, hogy a mesterséges intelligencia (MI) és az egyéb diszruptív technológiák elterjedésének hatásai a politikai, jogi, gazdasági, katonai és biztonsági szféra minden szegmensét érintik. Ennek a kutatási folyamatnak a tudományos eredményeit is feldolgozta a mostani konferencia.
Globális biztonsági trendek és hazai vetületeik
A megnyitót követően az első előadás során Dr. Kádár Pál dandártábornok a makrostrukturális biztonsági változásokat elemezte, és ezeket kapcsolta össze a hazai kontextussal. Az előadás azt az összetett kérdéskört tárta fel, hogy a nagyhatalmi rivalizálás eszkalálódása, a hibrid hadviselés térhódítása, a digitális infrastruktúrák sebezhetővé válása és a szövetségi rendszerek adaptációs kényszerei miként jelennek meg egy közép-európai NATO- és EU-tagállam biztonsági tervezési folyamataiban. Magyarország kettős sebezhetőségi pozíciójából fakadóan – egyszerre tranzitállam és közepes méretű szövetségi partner – a globális trendekre adott válaszai nemcsak nemzeti, hanem szövetséges dimenzióban is értelmezendők. Az előadás feldolgozta azt a strukturális dilemmát is, amely a technológiai fölény megszerzése és a demokratikus ellenőrzés, az etikai korlátok, valamint a szövetségi normák együttes tiszteletben tartásának követelménye között feszül.
Az első szekció további előadásai az információs tér biztonsági dimenzióit tárták fel. Az előadók az információs környezetben zajló állami és nem állami szintű befolyásolási kampányok módszertanát, technológiai infrastruktúráját és stratégiai logikáját elemezték. A vonatkozó szakirodalomban egyre hangsúlyosabban jelenik meg, hogy Közép-Európa az orosz hibrid műveletek egyik kiemelten aktív terepévé vált: a narratívák kialakítása, a dezinformáció terjesztése és a belső társadalmi polarizáció erősítése egymástól nehezen elkülöníthető eszközrendszert alkotnak. Az előadók hangsúlyozták, hogy a hatékony ellenintézkedések csak jogi, technológiai, szervezeti és kommunikációs eszközök integrált alkalmazásával érhetők el. Különösen fontos kérdésként merült fel a mesterséges intelligencia kettős szerepe: miközben a dezinformáció felismerésére és azonosítására alkalmas eszközök fejlesztésének alapját képezi, az ellenérdekelt szereplők kezében a szintetikus tartalmak előállítását is radikálisan megkönnyíti. Egyes előrejelzések szerint 2026-ra az online tartalmak akár 90 százaléka szintetikusan generált lehet, ami a validációs eljárások és az automatizált tényellenőrzési mechanizmusok alkalmazását az információvédelem nélkülözhetetlen elemévé teszi. Az előadásokat kerekasztal-beszélgetés követte, amelyben a résztvevők a globális trendekre adható hazai válaszlehetőségeket és a védelmi szektor innovációs igényeit elemezték.
A felforgató technológiák hatása a hírszerzési, elhárítási és elemző-értékelő munkára
A konferencia második része a diszruptív technológiák közvetlen és szervezeti szintű hatásait vizsgálta a hírszerzés, az elhárítás és az elemző-értékelő munka területén. „A jövő nemzetbiztonsági képzési kompetenciái a felforgató technológiák tükrében” című előadás a humánerőforrás-fejlesztés kérdéskörét helyezte előtérbe. Az előadás tézise szerint a 21. századi nemzetbiztonsági szakember profilja alapvetően különbözik a klasszikus előképzettségi modelltől: az operatív-szakmai tudásbázis mellett nélkülözhetetlenné válik az adatvagyonnal, a gépi tanulási rendszerekkel és az automatizált döntéstámogatással való értő bánásmód, a technológiai etika ismerete, valamint a komplex fenyegetési környezetben való rendszerszemléletű gondolkodás képessége.
A hírszerzés kihívásaival összefüggésben a felderítő munka átalakuló körülményei kerültek előtérbe. A digitalizáció következtében a nyílt forrású hírszerzés (OSINT) tömegesen elérhetővé, ugyanakkor hatalmas adatmennyiségeket generáló ökoszisztémává vált, amelynek kezelésére az MI-alapú rendszerek kínálnak megoldást. A KNBSZ korábbi kutatási anyagaiban dokumentált megállapítás szerint az MI alkalmazása a hírszerzési ágak mindegyikét érinti: a HUMINT, a SIGINT, az OSINT, az IMINT/GEOINT, a CYBINT és a MASINT területén egyaránt átformálja az adatgyűjtési, feldolgozási és értékelési folyamatokat. Különösen érzékeny kérdésként jelenik meg az automatizált profilgyártás, a fedett hozzáférések technológiai támogatása, valamint a mesterséges intelligencia szerepe a különböző forrásokból érkező hírszerzési információk szintézisében.
Az elhárítás területén az előadók kifejtették, hogy e terület egyfelől maga is alkalmazza a technológiák nyújtotta lehetőségeket: az MI-alapú adatmenedzsment, az automatizált adatgyűjtés, az intelligens iratkezelés és a gépi mintafelismerés egyaránt a hatékonyságot növeli. Másfelől az ellenérdekelt szolgálatok kezében lévő titkosított kommunikációs eszközök, autonóm megfigyelő rendszerek és adatszivárogtatásra alkalmas kibereszközök az elhárítási munka nehézségét is fokozzák.
Az elemző-értékelő munkában a hagyományos, kézi dokumentumelemzésen alapuló módszertanok helyébe egyre inkább a nagy adatvagyonra (Big Data) épülő, MI-integrált döntéstámogató rendszerek lépnek, amelyek az anomáliák azonosításában, a prediktív fenyegetéselemzésben és a szövetséges partnerekkel való információmegosztás optimalizálásában hatékonyabbak lehetnek a hagyományos emberi elemzésnél. A KNBSZ kutatási anyagaiban dokumentált adatok szerint az MI-alapú adatelemzés mintegy 60 százalékkal gyorsabb és 45 százalékkal pontosabb eredményt produkálhat a hagyományos megoldásokhoz képest; az anomáliadetektálás területén pedig az MI-alapú rendszerek 95 százalékos pontossággal képesek azonosítani a rendellenességeket, szemben a hagyományos módszerek 65 százalékos arányával. Mindez ugyanakkor felveti az elszámoltathatóság, az algoritmikus torzítás és az emberi felügyelet kérdéseit is amellett, hogy az információk végső validálásából továbbra sem hagyható ki az ember.
Stratégiai technológiai területek: mesterséges intelligencia, kvantumszámítástechnika és űrtechnológia
A délutáni szekció négy önálló előadása a stratégiai szempontból legfontosabb technológiai területekre fókuszált: a mesterséges intelligenciára, a kvantumszámítástechnikára és az űrtechnológiára. A „Nemzetbiztonság és mesterséges intelligencia” című előadásában Dr. Szabó Hedvig altábornagy asszony átfogó képet nyújtott arról, hogy az MI milyen szisztematikus változásokat generál az állami biztonsági szervezetek működésében. A mesterséges intelligencia kiemelt szerepet játszik az adatszerzésben és feldolgozásban, támogatja a műveleti tervezést, valamint meggyorsítja és hatékonyabbá teszi a döntéshozatalt és a végrehajtást.
A „Mesterséges intelligencia az elemző-értékelő munkában” című előadás az előző tematika szektorspecifikus alkalmazásaira összpontosított. A generatív MI-rendszerek megjelenése jelentősen bővíti az elemző-értékelő munka eszközkészletét: a természetes nyelvi feldolgozás, a strukturálatlan szövegek automatizált osztályozása, a képi és videóadatok gépi értelmezése, valamint a több forrást egyesítő (multi-source) fúzió egyaránt lehetővé teszi a korábban kezelhetetlen adatmennyiségek hatékony feldolgozását. Ugyanakkor az autonóm rendszerek „gondolkodásának” relatív átláthatatlansága – a gépi tanulás „fekete doboz” jellege – az a terület, amely napjainkban a legtöbb szakmai, etikai és jogi kérdést veti fel.
A kvantumszámítástechnikáról tartott előadás az egyik legsürgetőbb jövőbeli fenyegetési forgatókönyvet járta körül. A kvantumszámítógépek képesek lehetnek a jelenleg széles körben alkalmazott aszimmetrikus titkosítási protokollok feltörésére, ami a titkosított kommunikáció, az adatátviteli biztonság és a kritikus infrastruktúrák védelme szempontjából alapvető kockázatot jelent.
Az űrtechnológia témájú előadás a műholdrendszerek, a térbeli felderítés és az űralapú kommunikáció katonai és nemzetbiztonsági szerepét mutatta be. A modern haderők navigációs, kommunikációs és felderítési képességeinek döntő hányada műholdrendszerekre támaszkodik, amelyek a korai rakétariasztástól a valós idejű felderítési adatok megosztásáig átfogják a katonai műveletek teljes spektrumát. A 2025–26-ban tapasztalható erőteljes globális iram – az új hordozórakéta-fejlesztések és a kereskedelmi-katonai, kettős felhasználású kis műholdak pályára állítása terén – tovább bonyolítja az űr katonai szabályozásának és az attribúció kérdésének megítélését. Az orosz-ukrán konfliktus tapasztalatai megmutatták, hogy a kémműholdakból és a felderítő repülőeszközökből nyert adatok a precíziós csapások tervezésében döntő szerepet játszanak, és ezzel az űr az összecsapások önálló dimenziójává – a „negyedik hadszíntérré” – lépett elő.
A rendezvény legfontosabb tudományos üzenete – amelyet az egyes előadások következetesen megerősítettek – az, hogy a felforgató technológiák nem külső, a szektorokon kívüli tényezőkként hatnak a nemzetbiztonságra, hanem annak belső architektúráját formálják át. Ennek a felismerésnek messzemenő következményei vannak: átalakítja a nemzetbiztonsági szakemberképzés kompetenciaprofilját, új szervezeti és adatkezelési modelleket kényszerít ki, és a jogi-szabályozási környezet folyamatos adaptációját igényli. A technológiai fölény megszerzése ezért csak akkor lehet fenntartható, ha együtt jár a demokratikus ellenőrzés, az etikai korlátok és a szövetségi normák tiszteletben tartásával.
Az NKE és a KNBSZ közös szervezésű konferenciái egyszerre töltik be a tudományos eredmények disszeminációjának, a szakpolitikai párbeszéd élénkítésének és a következő generációs kutatási irányok kijelölésének funkcióját. A 2026. május 26-i rendezvény e hagyomány méltó folytatásának bizonyult: a programban bemutatott előadások összességükben egységes, koherens tudományos narratívát alkottak a felforgató technológiák és a 21. századi nemzetbiztonság viszonyáról.
*A kutatási program eredményeit összefoglaló kötet a KNBSZ kiadványainak oldalán található. Elérhető: https://knbsz.gov.hu/kiadvanyok